Megvalósult álom a Kiscelli Múzeum udvarán

Sokszor éreztem úgy augusztus 29-e előtt, hogy túl nagyot álmodtunk, mikor elkezdtük szervezni első önálló fellépésünket. Még hogy egy alig pár hónapja működő vonósnégyes minden külső segítség nélkül saját estet rendez, melyet nem is koncertnek, hanem zenés vendégségnek hirdet?

Először is ki kellett találnunk a műsort és az egész est arculatát. Gábor komplett darabokat hangszerelt, kottákat készített. Kellett még szórólapot csináltatni, a helyszínre vitetni kb. 200 darab széket és a dobogót, gondoskodni a hangosításról, világításról. Gábor ötlete volt az is, hogy legyen borkóstoló a helyszínen. A Gábeli pincészet borásza kiváló borokkal, kecskesajttal és illatos szőlővel kínálta a meghívottakat.
A próbáink jó hangulatban zajlottak, könnyedén tudtunk közös nevezőre jutni a fontosabb zenei kérdésekben. Sajnos Kolonits Klári - meghívott szólistánk - lemondta a fellépést. Szerencsére az utolsó pillanatban találtunk helyette egy másik kiváló énekesnőt Herczenik Anna személyében, aki remek beugrással megmentette a műsorunkat.

Minden próbálkozásunk hiábavaló lett volna, ha aznap rossz idő van, és az eső miatt nem lehetett volna a szabadtéri rendezvényt megtartani (esőnap nem volt). Istennek hála, az időjárás is nekünk kedvezett. Jobbat el se lehetett volna képzelni. Még a szél sem fújt, pedig fel voltunk készülve rengeteg ruhacsipesszel...

A hangulatos belső kis udvart megtöltötték a meghívott vendégek - kb. 180 ember jött el -, akiket a hoszteszek mellett mi magunk is örömmel fogadtunk már a bejáratnál. Úgy érzem, sikerült igazi házi muzsikálást mutatnunk a megjelenteknek. Néhányan az utolsó walzerek közben táncra is perdültek a széksorok mögött. Schubert, Lanner és Strauss muzsikáival, a "Bécsi Miniatűrökkel" megidéztünk egy kort, egy életérzést, és ezt sikerült megosztanunk a vendégeinkkel.

 

Igen, egy álom valósult meg ezzel az estével.